Legyen szó akár egy új otthon berendezéséről, akár felújításról, a fa lambéria segítségével melegséget és harmóniát varázsolhatunk otthonunkba. A fa nemcsak környezetkímélő, de igen közkedvelt és divatos építőelem is. Ezért esik sokak választása a lambériára, mert praktikus, könnyen felszerelhető és meghatározó látványeleme lehet egy kellemes otthonnak.

A lambériák egyik legfontosabb előnye talán környezetbarátságuk, mert a vegyszer alapú festékekkel és egyéb nem fa elemekkel ellentétben semmilyen káros anyagot nem bocsátanak ki, így teljesen biztonságosan funkcionálnak, hosszú éveken át. A lambéria stílusos, dekoratív és praktikus anyag. Kifejezetten könnyű vele dolgozni, egyszerűen felépíthető szerkezetű, felülete igény szerint alakítható, és rendkívül könnyen kezelhető. Külön előny még, hogy a lambériával fedett beltéri felületeket általában egyszer kell csak kezelni, egyes esetekben egyáltalán nincs is erre szükség, sőt, tisztítani is alig szükséges.

Ha lambéria felszerelésén gondolkodik, érdemes a legjobb minőséget választania, hiszen a lambéria sok évig otthona dísze lesz. Az általunk forgalmazott kiváló minőségű, felületre csiszolt, kamrában szárított és kártevő-mentesített lambériák, valamint a több mint 30 éves tapasztalatunk jelentik a garanciát arra, hogy a tökéletes fa építőanyagok kerülnek otthonába. Luc, vörösfenyő és borovi lambériák széles kínálatából választhat.

Amikor megszületik az elhatározás, hogy lambériázni fogunk, és elkezdünk kutatni a legjobb minőségű lambériák után, érdemes néhány gyakorlati tanácsot is megfontolni.
Már beszéltünk róla, hogy a lambéria felszerelése kifejezetten egyszerű művelet, a felületkezelés is minimális, sokszor nem is szükséges, és nem igazán igényel szakavatott kezeket. Ha úgy döntünk, hogy magunk esünk neki a lambériázásnak, pár dolog jó, ha felkerül a bevásárló -és feladatlistára. Először is, tudnunk kell, mennyi lambériára van szükségünk, és ehhez tanácsos a lambériához tartozó szegélyléceket, valamint övléceket is belekalkulálni. Az övléceknél nem kell esztétikumra törekednünk, hiszen funkciójuk pusztán annyi, hogy hátulról tartják a lambériát, tehát a lambéria takarásában egyáltalán nem látszanak, így bátran választhatunk olcsóbb, gyalulatlan fenyőléceket, vagy tetőléceket. Ezeket az övléceket beüthető dübeles facsavarokkal érdemes rögzíteni, falra erősíteni.

Amennyiben szeretnénk gyorsítani a felhelyezést és megkönnyíteni a folyamatot, sajtolt felfogó lemezeket is használhatunk a lambéria felerősítéséhez.

Kerüljön a listánkra lábazati léc alulra és záróléc felülre. Alsó zárólécnek teljesen megfelelnek az egyébként laminált padlókhoz használt, fóliázott és MDF maganyagú idomlécek. Felső zárólécnek olyan széles idomlécet válasszunk, amely teljesen lefedi a lambéria burkolat élét. Az oldalsó záróléceket se felejtsük el, ha pedig sarkokkal is dolgozunk, akkor oda is lesz szükség belső és külső saroklécekre. A funkció, valamint az esztétikum miatt is ajánlatos a lambéria faanyagával azonos sarokléceket használni. Ha mindezzel megvagyunk, gondoljuk alaposan végig, hogyan tudjuk a lambériát a lehető leghasznosabban, a legkevesebb felesleg termelésével felszerelni.

Akkor sem kell különösebben aggódunk, ha a teljes falfelületet akarjuk lambériával befedni, padlótól a mennyezetig. Bár a lambéria hossza valamelyest korlátokat szab nekünk, de ha a lambériát vízszintesen, nem pedig állítva helyezzük fel, akkor sokkal takarékosabban és hatékonyabban fedhetünk be teljes falfelületeket.

Ha függőlegesen helyezzük fel a lambériát, hatékonyabb és kevesebbet kell levágnunk, ha 1,10-1,40 méter hosszanként pakoljuk egymás mellé az elemeket. Ebben az esetben három, vízszintesen felrakott övléc bőven elég, egy felülre, egy középre, egy alulra. Az alsó lécnél a léc éle a padlótól 5 cm-re legyen. A felső léc a lambéria felső élével legyen egy szintben. Törekedjünk arra, hogy akkora méretű léceket választunk, hogy minden kiálló csonk, nem egyenletes rész elférjen a burkolat mögött. A középső övléc helyét úgy tudjuk a legegyszerűbben meghatározni, ha az alsó és felső léc közé tesszük be, a lécek helyét pedig előre jelöljük csapózsinórral.

Ha megvagyunk az előkészületekkel, neki is vághatunk a lambéria felrakásának. Érdemes ezt az egyik saroktól kezdeni, és először lefűrészelni az első darab csaprészét. Illesszük az elemet szorosan a falhoz, és a szélekhez igen közel szöggel erősítsük az övlécekhez. Javasoljuk, hogy alul, a padlótól körülbelül 1 cm hézagot hagyni, ezt a legkönnyebben úgy tehetjük meg, hogy lefektetünk egy lambériát, így az összes lapnál egyforma lesz a hiátus. A felfogó lemezeket a lap hornyába toljuk bele, és ezeket is rögzítsük szöggel az övlécekhez. Jöhet a következő elem, ennek a csapját óvatosan illesszük az előző elem hornyába, és gumikalapáccsal nagyon óvatosan üssük be a helyére. Innen már csak ezt kell ismételgetünk, egészen addig, amíg el nem érünk a másik sarokig, ahol az utolsó lemez berakása törhet esetleg borsot az orrunk alá. Az utolsó sarokelemet fűrészeljük olyan szélesre, hogy a csapját könnyen a horonyba tudjuk illeszteni, végül egy vésőt támasszunk a falhoz, és ennek segítségével az utolsó elemet is a helyére tudjuk tolni, fokozatosan megnyomva, óvatosan.

Amennyiben az oldalfalakat is lambériával burkoljuk, a szélső lemezeket a sarok felől kezdjük, fűrészeljük le a csaprészt és így illesszük a mellette lévő elemhez, ügyelve arra, hogy a hornyolt szakasz az ellenkező irányba nézzen, így könnyen fel tudjuk erősíteni a lambériát. Zárólécünk passzoljon az övléc szélességéhez, és ehhez erősítsük. Utolsó elemünket vágjuk méretre, ha szükséges, majd rögzítsük a léchez.

Ezután nincs más hátra, mint a szegélylécek felhelyezése. Kezdjünk az alsóval: ragasszuk, igény szerint csavarozzuk facsavarral a lambériához. A felső és oldalsó szegélylécek felhelyezésénél figyeljünk rá, hogy felső végül a burkolattal egy szintben legyen, majd rögzítsük őket.